Depresszió – korunk problémája csupán?

Miért van ma annyi lelki problémával küzdő ember? Régen is szenvedtek ettől az emberek, vagy csupán új keletű problémáról van szó? Vajon a bibliai személyek is megtapasztalták a lehangoltságot? 

Szinte minden ember megtapasztalta már, hogy fáradtnak, betegnek érezte magát, mély szomorúság és levertség töltötte el, kerülte a társaságot, s végül már a mindennapi teendőit sem tudta ellátni.  Mi okozza ezt a nagyon kellemetlen állapotot? Hogyan szüntethetjük meg? A depresszió és ezek a kérdések is egyidősek az emberiséggel.

Milyen fajtái vannak a depressziónak?

1. Fizikai okokra visszavezethető depresszió. Valamilyen belső elváltozás okozza. Ez orvosi kezelést igényel.

2. Az élettel együtt járó (normális) depresszió.  Amikor nagy veszteség ér, például elvesztünk egy közeli hozzátartozónkat, természetes reakció, hogy depresszióba esünk. Ez a szomorúság idővel csökken, sőt megszűnik. 

A Bibliában olvashatunk Jóbról, aki jól példázza ezt a fajta depressziót. Isten megengedte a Sátánnak, hogy elvegye mindenét: gyermekeit, vagyonát, hírnevét és az egészségét.  A mi életünkben is megengedhet Isten ilyen próbákat. Isten kíváncsi volt arra, hogy Jób csak a jó körülmények között szereti-e Őt. Isten olykor megpróbálja az embert, hogy bebizonyíthassa: a nehézségei ellenére is szeretni Őt. Mivel Jób nem átkozta meg Istent, ezért az Úr megáldotta és kétszer annyit adott neki mindenből, mint ami volt neki korábban.

3. Bűn okozta depresszió.  A legtöbb depressziót valamilyen bűn okozza. Gyakran az önközpontúság bűnéből fakad. A depressziós ember csak saját magára és problémáira gondol. 

Dávid király a legismertebb és a legistenfélőbb zsidó király a Bibliában, mégis egy igen komoly bűnt követett el, amely végül depresszióba torkollott. Sámuel második könyvének 11. fejezetében olvashatjuk ezt a történetet. Dávid megkívánta egyik katonájának feleségét. Bement hozzá és vele hált. Amikor rájött, hogy teherbe ejtette az asszonyt, mindent megtett annak érdekében, hogy leplezze bűnét. Még a gyilkosságtól sem riadt vissza. Dávid önközpontúsága jól látható ebben a történetben. Telt múlt az idő és Dávid egyre depressziósabb lett emiatt. Később így emlékezett vissza a 32. szoltárban erre a bűnére, ami a depressziós időszak okozója volt:

Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében.

Pontosan így érzek én is most – fogalmazódik meg a gondolat talán az olvasó fejében.  Én már mindent megpróbáltam, de nem működött – sóhajthat fel valaki.  Hogyan tudott végül Dávid kikeveredni az őt sújtó depresszióból? 

Milyen megoldást ad Isten a depresszióra?
A bűn okozta depressziót nem lehet gyógyszerrel megoldani, csak eltakarni. A haragos embernek sem gyógyszerre van szüksége, hanem arra, hogy szembenézzen a valósággal és megváltozzon.

A bűn az ember döntése. Senki sem kényszerít senkit, hogy irigy legyen, bankot raboljon vagy haragudjon. Valójában mi magunk döntjük el, hogy bűnt akarunk elkövetni. 

Dávidot sem késztette senki sem házasságtörésre. Nem okolhatjuk a társadalmat vagy a másik embert bűnös viselkedésünkért. Nem a társadalom teszi az embereket gonosszá, hanem már bűnös természettel születünk – mondja Isten a Bibliában – és ez megmutatkozik a cselekedeteinkben, szavainkban, gondolataikban és motivációinkban. Dávid azt mondja az 51. zsoltár 7. versében, hogy már fogantatásakor bűnös volt.

Sokan azt gondolják, még a vallásos emberek között is, hogy, ha ezeket a rossz cselekedeteket el tudom hagyni, vagy jó cselekedetekkel és vallásos életvitellel helyettesítem őket, akkor így kivívhatom Isten tetszését. De ez nem így van, mivel így nem változik meg a bűnös természetünk, csak el lesz takarva, mint ahogy a bűn okozta depresszió esetében a pirula is csak tüneti kezelést ad, otthagyva a valódi problémát.

Milyen reménye lehet akkor a bűnös embernek?
Isten gondoskodott megoldásról a depressziót és minden más bűnt illetően
.
Az embernek fel kell ismernie és el kell ismernie, hogy bűnös az Isten szemében. Fel kell ismernie azt is, hogy Isten jogosan megbüntethetné őt a bűnei miatt.  A jó cselekedetek nem egyenlítik ki a rosszakat. Ha nem lennénk bűnösök vagy pedig a jó cselekedeteink miatt Isten megbocsáthatna nekünk, akkor nem kellett volna Isten Fiának – Jézus Krisztusnak – meghalnia a bűneinkért.

Dávid is felismerte és elismerte, hogy bűnös, és Isten bocsánatát kérte. Bűnbánata miatt a depressziója is megszűnt, amelyről így ír a 32. zsoltárban: 

Vétkemet bevallám néked,  bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét.

Isten kész és képes elvenni a bűneink terhét. Kérnünk kell Isten bocsánatát, és el kell hinnünk, hogy Jézus a mi bűneinkért is meghalt.  Isten azt mondja a Bibliában, hogy bűnbocsánatot és örök életet ad azoknak, akik személyesen döntenek, hogy elfogadják Jézust Megváltójuknak.

Ha az olvasottak felkeltették az érdeklődésedet, látogass el hozzánk, hívj bennünket, vagy írj a Vendégkönyvbe

left column bottom