Isten-e Jézus Krisztus?


Kicsoda Jézus? A Biblia szerint az Istennel való kapcsolatod az erre a kérdésre adott válaszodtól függ. (2 János 9:1, János 2:22-23). A hagyományos keresztény tanítás szerint Jézus Isten, aki emberré lett, ugyanakkor Isten is maradt. János evangéliumának nyitó versei nyilvánvalóan ezt a tanítást támasztják alá:

„... és Isten vala az Ige ... és az Ige testté lett”.
(János 1:1,14)

A Biblia valóban azt tanítja, hogy Krisztus Isten és ember volt egy személyben, vagy a keresztények tévedtek János Krisztusról szóló kijelentésével kapcsolatban?

Legtöbbünk már beszélgetett Jehova Tanúival és elcsodálkozott a Krisztussal kapcsolatos különös tanításukon. Az általuk használt Új Világ Fordításban a János 1:1 azt mondja: „és egy isten vala az Ige”. Helyesen mutatnak rá arra, hogy miközben a görög nyelvben létezik határozott névelő (a, az), ezzel ellentétben viszont nincs benne határozatlan (egy). A János 1:1 második felében János használja a határozott névelőt, tehát fordíthatjuk így: „és az Ige vala az Istennél”. Ezek a bibliafordítók úgy hiszik, hogy, mivel a vers végén a névelő nincs kitéve az Isten szó előtt, János bizonyára a kettő közötti ellentétet szándékozta kifejezni, tehát az „egy isten vala az Ige” fordítás helyénvaló.

A névelő nélküli görög főnevek esetében a bibliafordítók némelykor helyesen használják a magyar határozatlan névelőt. Helyénvaló ez a fordítási mód a János 1:1-ben? Az Újszövetségben az „Isten” szó több százszor fordul elő, ezek közül sok esetben névelő nélkül. Így hangzana a János evangéliumának bevezető részében (első 18 vers) található négy igeszakasz fordítása, ahol az Isten szó előtt nincs névelő: „Vala egy ember, akit egy isten küldött, kinek neve János” (1:6) „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy egy isten fiaivá legyenek...” (1:12) „Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem egy istentől születtek.” (1:13) „Soha senki nem látott egy istent...” (1:18) Az „egy isten” kifejezés a négy közül egyikben sem állja meg a helyét.

Hogyan tudhatjuk meg, hogy vajon helyes-e az első vers fordítása? Először azt kell megkérdeznünk, hogy vajon János miért tette ki a névelőt az isten szó elé az első alkalommal, és miért hagyta azt el másodszor? A görögben a névelő használatának általános szabálya az, hogy a névelő beazonosít valamit, a névelő hiánya pedig leír valamit. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a kitett névelő rámutat egy konkrét dologra, ha viszont nincs névelő, akkor az a főnév minőségét hangsúlyozza.

A fordításunkat így is kibővíthetnénk: „Az Ige isteni minőséggel bír.” A fordításnak ugyanez az alapelve azt is megmutatja, hogy miért lett volna helytelen a névelő használata az Isten szó második előfordulása esetében. Az Isten szó első előfordulása egy konkrét Személyre utal. Ha a névelő meg lenne ismételve, ez azt jelentené, hogy Isten és az Ige ugyanaz a személy. Az Ige és az Atya nem ugyanaz a személy. „Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.” (1:18)

Pontosan mit értett János az alatt, hogy az Ige isteni minőséggel bír? A kérdésre adható választ először a szövegösszefüggésben keressük. A harmadik vers ezt mondja: „Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” János egy első századbeli zsidó volt. Tisztában volt azzal az ószövetségi tanítással, hogy a mennyet és a földet Jehova Isten teremtette (1 Mózes 2:4). A „kezdetben” kifejezés használatával, ahogy Mózes első könyve is kezdődik, János valójában a teremtés történetre emlékeztet bennünket. Ha minden dolgot az Ige alkotott, akkor ő bizonyosan Jehova Isten.
A mi Jehova Tanúink erre valószínűleg azt válaszolják, hogy Jehova teremtette az Igét, és ők közösen minden egyéb dolgot. Hogyan illeszkedik ez a feltevés a szövegösszefüggésbe? Figyeljük meg az első versben található „vala” és a harmadikban levő „lett” (szó szerint „létrejött”) közötti ellentétet! A hatodik versben, ahol az apostol azt mondta: „Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János”, ugyanazt a szót használta, mint amit a harmadik versben használt a teremtéssel kapcsolatban. Szó szerint: „létrejött egy ember, akit Isten küldött...” János teremtmény, az Ige viszont volt.

Ugyanezzel az ellentéttel magyarázta a farizeusoknak Jézus az ő származását a János 8:58-ban. „Mielőtt Ábrahám lett (ugyanaz a szó, mint a János 1:3 és 6-ban) én vagyok”. Vegyünk észre két dolgot a kijelentéssel kapcsolatban! Először azt, hogy fordíthatnánk így is: „Mielőtt Ábrahám létrejött volna, én vagyok.” Másodsorban az „én vagyok” helyett azt várhattuk volna Jézustól, hogy azt mondja „én voltam”. Sok bibliatudós hiszi, hogy Jézus az ő szóhasználatával arra akarta a hallgatóságát emlékeztetni, ahogyan magát Isten azonosította Mózes előtt a 2Mózes 3:14-ben: „Vagyok, aki vagyok”. Jehova az „én vagyok az” kifejezéssel is azonosította magát. Például: „Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr; és szolgám, akit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!” A görög Septuaginta fordítói ugyanazokat a szavakat használták, amelyeket Jézus használt a János 8:58-ban. A farizeusi reakció Jézus állítására azt mutatja, hogy megértették, hogy Istennek vallja magát. (8:59)

A 20. fejezet utolsó verseiből is megerősítést nyer Jánosnak az a szándéka, hogy Jézust mint nagybetűs Istent mutassa be nekünk. A 21. fejezet egy utóirat, és így nem része a könyv alapfelépítésének. János éppen azelőtt jegyzi fel Tamás szavait, mielőtt befejezné a könyv fő részét. Miután Jézus eloszlatja a kételyeit, Tamás így kiált fel: „Én Uram, és én Istenem!” A magyar nyelvben mi nem használunk névelőt közvetlen megszólításnál. A görögben ez azonban néha előfordul, és Tamás is használta itt. Szó szerinti fordításban: „Az én Uram és az én Istenem!” Az utolsó kételkedő tanítvány is belátta János nyitó állításának igazságát, hogy „Isten vala az Ige”.

Lehetséges-e logikailag , hogy Jehova Isten teremtsen egy másik lényt, majd ők ketten közösen teremtsenek minden egyebet? Ha mindent az Ige teremtett, akkor az Ige nem lehet teremtmény, mivel „nála nélkül semmi sem lett, ami lett” .Ézsaiás egyetért ezzel a következtetéssel. A 44:24- ben Jehovát idézi, aki így szól: „Én vagyok az Úr (Jehova), aki mindent cselekszem, aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól.” Mivel Jehova mindent magától alkotott, és mivel minden dolgot az Ige teremtett, az Ige minden bizonnyal Jehova.

János evangéliumának nyitó szakasza nem az egyetlen olyan hely, amely azt tanítja, hogy Jézus a Teremtő. A Kolossé 1:16 azt mondja, hogy Őbenne teremtetett minden, mind a láthatók, mind a láthatatlanok. Vegyük észre, hogy Pál nem azt mondja, hogy Krisztus alkotott mindent, kivéve saját magát!

Ez a traktátus néhány példát tartalmaz abból a bőséges forrásból, amely azt bizonyítja, hogy az újszövetség írói Jézus Krisztust Istennek és az Atyával egyenlőnek tartották. Jézus Krisztus azért jött, hogy a megváltónk legyen. Ha elfogadjuk Őt, Isten gyermekeivé lehetünk. (János1:12) 

Ha az olvasottak felkeltették az érdeklődésedet, látogass el hozzánk, hívj bennünket, vagy írj a Vendégkönyvbe

left column bottom