ÚJ ÉLET KONFERENCIA

Nem titkolt szándékunk az Új Élet konferencián, hogy megmutassuk a különbséget a vallás, kulturális keresztyénség, és az élő hit között.

A vallás leginkább csak a külsőségekre, a szertartásokra tekint. A vallásosság lehet felszínes és mély egyaránt.

A felszínes vallású ember kapcsolata a keresztyénséggel kimerül valamely egyházhoz fűződő laza kapcsolatban. Nem éli meg a keresztyénséget, csak elmondja magáról, hogy valamely egyház szerinti vallása van. (Lásd pl. "katolikus, reformárus, vagy akár baptista stb. vagyok") Azonban pusztán az, hogy valaki kijelenti, hogy ilyenikus vagy amolyanátus, Isten szemében semmiféle érdemet nem jelent. Terjedőben van az a formája is, amikor valaki "magában éli meg a hitét". Sajnos a mai európai "kereszténység" leginkább ebbe a kategóriába tartozik.
A mélyen vallásos ember szigorúan követi vallása (egyháza) előírásait, rendszeresen jár templomba, de nem született újonnan oly módon, ahogyan a Biblia bemutatja, és amely által élő kapcsolatra lehet szert tenni Istennel.
A vallásosság tehát csak egy kabát, amit magukra vesznek magukat kegyesnek gondoló emberek, de belül változatlanok maradnak. Lehet ez a kabát egyszerű, vagy nagyon díszes, de a lényegen ez nem változtat. A vallás - ahogyan Jézus is mondta -, meszelt sír, mely kívülről szépnek látszik, de belül tele van minden undoksággal.

A kulturális keresztyénség igen elterjedt manapság. Ez annyit jelent, hogy a keresztyén erkölcsöt, magatartásformákat elfogadják, sőt helyeslik sokan, de a keresztyénség kimerül náluk ennyiben. Hittanra is sokan azért íratják be a gyermekeiket, hogy "tanuljanak valami erkölcsöt, helyes viselkedést". A kulturális keresztyénség nem feltétlenül rossz, de az Úr Istennel való rendezett kapcsolathoz kevés. A keresztyén hit magával hoz bizonyos élet szabályokat, de a keresztyénség nem csupán egyfajta életszabályok követése.

Az élő hitű keresztyén nem különb az előbbi, vagy bármely más embereknél. Az élő hitű ember az élete egy pontján segítségül hívta az Úr nevét, hogy váltsa meg őt a bűneiből, melyek miatt Isten jogosan ítélné őt a kárhozatra. A valóban hívő ember tehát egyszerűen az, aki elfogadta Jézus Krisztust Megváltójának. Nem a cselekedeteiben bízik, hanem az Úrban. Jó cselekedetei a hit által nyert üdvösségének gyümölcsei, nem pedig a jó cselekedetei által akar tetszeni Istennek, és jó színben feltűnni mások szemében. Az élő hit belülről fakad, belülről formál, nem külső álarc csupán. És persze az élő hitnek vannak gyümölcsei, amelyeknek meg kell látszaniuk a hívő életében.

Az Új Élet Konferencián - de minden más alkalommal is - azt szeretnénk hirdetni, bemutatni, hogyan lehet neked is élő kapcsolatod Istennel. Túl a valláson, túl a puszta helyesnek tekintett életszabályok követésén. Mert "E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek. Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból." (Apostolok cselekedetei 17:30-31) E tudatlanságot (tehát hogy valaki csak vallásos volt, hogy a keresztyénséget csak erkölcsi szabályrendszernek tekintette, vagy esetleg egyáltalán nem is törődött Istennel, elnézte az Úr, de ha nem foglalkozol az Istennel való kapcsolatod helyreállításával, ha nem hívod Őt segítségül, hogy rendezze a bűn problémádat, akkor meg kell jelenned majd ítélőszéke előtt, hogy elvedd büntetésedet. Ugye nem akarod ezt? Miért akarná ezt bárki is? Miért maradnál tudatlan egy ilyen fontos kérdésben? Valójában a létező legfontosabb kérdésben! Várunk szeretettel! Isten számít a megjelenésedre!

Ha az olvasottak felkeltették az érdeklődésedet, látogass el hozzánk, hívj bennünket, vagy írj a Vendégkönyvbe

Elérhetőség

left column bottom