| Hoffman József: A rendelkezés teológia (diszpenzacionalizmus) 1. (36 p) |
| Igeszakasz: |
|
A Biblia figyelmeztet bennünket, hogy e világkorszak végéhez közeledve egyre széleskörűbbé kezd válni az aposztázia, a hitehagyás, amikor magukat
keresztyéneknek nevező emberek, sőt egész gyülekezetek és egyházak fordulnak el a bibliai igazságoktól, és hamis tanításokat kezdenek el követni.
Több ilyen hamis nézettel foglalkoztunk már korábban. Szembe kell néznünk azonban azzal is, hogy mi magunk ne válljunk hamis nézetek követőivé. A korszakos vagy rendelkezés teológia (diszpenzacionalizmus), amely az emberi történelmet kölönböző üdvtörténeti korszakokra osztja fel, amelyekben Isten különbözőképpen bánt az emeriséggel, és egyéb más sajátosságai is vannak, éles támadásoknak vannak kitéve. Tehát sok protestáns és evangéliumi keresztyén nem ért egyet ezen nézet megállapításaival. Szükséges tehát megvizsgálnunk, hogy igazuk van-e az ellenzőknek, vagy sem. Biblikus-e ez a látásmód, melyet mi is alkalmazunk, vagy sem? Ezzel a témával fogunk foglalkozni ma és még néhány alkalommal. A lényegre szorítkozva néhány fő szempontot érdemes kiemelni a nézettel kapcsolatban. Az egyik azon a felismerésen alapszik, hogy Isten a történelem folyamán a különböző korszakokban különbözőképpen bánt az emberiséggel, vagy az emberiség egy részével. Szembetűnő példa erre a a különféle étkezési szabályok, melyeket Isten adott az emberiségnek. Világosan látszik, hogy különböző korszakokban Isten más és másféle életmódbeli szabályokat parancsolt meg. Vagyis a Gazda másféle rendelkezéseket adott a háznépének a különböző korszakokban. Logikusnak látszik tehát, ha igyekszünk felismerni ezeket a korszakokat. E látás alapján jobban meg tudjuk érteni, hogy egy adott korszakban Isten miért bánt eltérő formában az emberekkel. A korszakos szemlélet lehetővé teszi a teljes írás szó szerinti, vagy normális értelmezését. Nem szükséges bizonyos részeket elszellemiesíteni, vagyis allegorikusan értelmezni. Ilyesmire azért lehet szükség, hogy feloldják a különböző korszakokban adott eltérő isteni rendelkezések közötti látszólagos ellentmondásokat. Mert Isten a múltban, most és mindörökké ugyanaz. Hogyan adhat akkor eltérő parancsolatokat? A különféle rendelkezési módok választ adnak erre a kérdésre a nélkül, hogy allegorizálnunk kellene olyan igerészeket, amelyek egyébként ezt nem indokolják. Továbbá lehetővé teszi, hogy a még betlejesedésre váró próféciák esetében is szó szerinti megvalósulást várjunk, ne pedig átvitt értelműt, jelképeset. Fontos, hogy egy bizonyos fajta rendelkezés nem az üdvösség egy módja, hanem egy szabálya az életnek. Az üdvösség minden rendelkezési korban egyformán kegyelemből, hit által volt lehetséges, mint ahogyan ma is. Sőt, így lesz ez majd elkövetkező korszakban, a millenniumban is. A rendelkezés teológiával érthetővé válik Isten kijelentésének fokozatossága. Látható, hogy Isten nem egyszerre jelentette ki az emberiséggel kapcsolatos tervének minden részletét. Hanem az idők során egyre többet és többet fedett fel abból. A másik fontos megállapítása a diszpenzacionalizmusnak, hogy különbséget tesz a nemzeti Izrael, mint Isten választott népe, és a keresztyén Gyülekezet - mint a hívők összesége -, között. Szemben az ún. szövetségi teológiával vagy szemlélettel, amely szerint Istennek csak egy népe van, a Gyülekezet. Az ÓSZ-ben Izráel volt a Gyülekezet, most pedig a Gyülekezet, az újszövetségi hívők léptek Izráel helyébe. Minden rendelkezési kornak lehet találni 7 sajátosságát. 1) A rá jellemző elnevezést, mely arra utal, hogy abban az időben milyen módon szabályozta Isten az emberek életvitelét. 2) Egy kiemelkedő személyt, aki különleges kinyilatkoztatást kapott Istentől. 3) Egy felelősséget, amelyet az embereknek vállalniuk kellett abban a korszakban. 4) Egy meghatározott próbatételt. 5) Hogy a próbatételt bizonyos bukás követi. 6) Egy ítéletet, mely véget vet az adott korszaknak. 7) Az isteni kegyelem egy sajátos megnyilvánulását. I. AZ ÁRTATLANSÁG VAGY SZABADSÁG ÜDVTÖRTÉNTI KORSZAKA Az elnevezések arra utalnak, hogy Ádám és Éva ekkor még ártatlanok voltak minden bűntől, nem volt bűnös természetük. Továbbá szabadok voltak a bűntől, mivel nem voltak a bűn rabszolgái. Ellentétben a mai emberrel. A kiemelkedő szeméy Ádám volt, aki a korszakra érvényes rendelkezést kapta Istentől. Az ember felelőssége abban állt, hogy betartsa a szövetséget, amit Isten Ádámmal kötött: gondoznia kellett a földet és szaporodnia kellett, hogyj benépesítse azt. A próbatétel az volt, hogy nem ehettek a jó és gonosz tudásának fájáról. Sajnos azonban Ádám és Éva elbukta a próbát. Ennek eredményeként teremtményi szentségük nem nyert megerősítést. A bukott angyalokhoz hasonlóan ők is gonoszak, és természetükben teljesen romlottak lettek. A teljes romlottság azt jelenti, hogy a bűn lényük minden egyes részét, és emberi életük minden egyes területét érintette. Ráadásul ez az állapot minden leszármazottjukra – ránk is – elhatott. A bukást az okozta, hogy a tiltás ellenére ettek a fáról, melyről megtiltotta azt Isten. Így engedetlenekké váltak. A közvetlen ítélet a kertből való kizárás, és a föld megátkozása volt. Isten kegyelme abban nyilvánul meg, hogy egy időben a kertből történő kiűzetéssel, és a föld megátkozásával egy szabadító eljövetelét is megígérte. 1Mózes 3:15-ben Isten megígérte, hogy egy nap eljön a Messiás, aki legyőzi a Sátánt és felszabadít a bűn és az átok alól. II. A LELKIISMERET VAGY ÖNRENDELKEZÉS ÜDVTÖRTÉNETI KORSZAKA Az elnevezés azt a rendező elvet emeli ki, amely által Isten elrendelte az ő háztartását: Isten a lelkiismereten keresztül vezette az emberiséget ebben a korszakban. (Róma 2:14-15) Isten tehát beleírta az emberek szívébe azt, ami a helyes, és a lelkiismeret szolgál arra, hogy figyelmeztesse az embert a helyes cselekedetekre. A korszak kiemelkedő alakja az előzőhöz hasonlóan minden bizonnyal Ádám volt. Ádám ekkor új kinyilatkoztatást kapott, amely az új korszak elveit és követelményeit tisztázta előtte. Káinnak már ismernie kellett ezeket a rendelkezéseket. ( 1Móz 4:6-7) Az ember felelőssége az volt, hogy higgyen az 1Móz. 3:15-ben szereplő ígéretnek, a mag ígéretének: egy nap az asszony magja, a Messiás eljön, és megszabadítja őket e világ fejedelmétől, Sátántól. A próbatétel egyrészt az ember engedelmessége volt a lelkiismeret vezetésének a jó és gonosz ismeretében. Másrészt ha elbuktak ebben, akkor megfelelő és elfogadható áldozat kellett bemutatniuk Istennek. A bukás elég hamar bekövetkezett Káin kapcsán. Káin nem vitt megfelelő véráldozatot, úgy gondolta, hogy saját feltételei szerint mehet Istenhez. Ahelyett, hogy az általa elrendelt feltételek szerint tenné. A bukást az első gyilkosságban látjuk, amikor Káin megölte fivérét, Ábelt. Továbbá látható ebben is: "És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz". (1 Mózes 6:5) Az ítéletet a világméretű özönvíz jelentette, amely egy család kivételével az egész emberiségnek véget vetett. Az emberiség olyan mértékig gonosszá vált, hogy képtelenné vált lelkiismeretének követésére. A lelkiismeretük annyira megsötétedett és megromlott, hogy a továbbiakban már nem lehetett megbízható útmutatóként számítani rá. Isten adott tehát lehetőséget az embernek, hogy saját magára, a lelkiismeretére alapozva szent, bűntelen életet éljen. Bebizonyosodott, hogy az ember erre képtelen. Nem Isten számára kellett ezt bebizonyítani, hiszen Ő mindent tud, így ezt is tudta. Az ember számára kellett nyilvánvalóvá tenni, hogy ezen az úton nem képes a megkívánt tökéletességet elérni. Ez a tanulság ma is érvényes a mi számunkra is. Minden korszakban látható Isten kegyelmének megnyilvánulása, amikor némelyek, a hűségesek kegyelmet találnak Isten előtt. Ebben a korszakban ez Énók volt, akit magához emelt az Úr, és Noé és családja, akik túlélték az özönvizet. Folyt. köv. Köszönet az Ariel Hungary Ministries-nek a témával foglalkozó tanulmányáért! |
| Meghallgatás |
| cimkék: diszpenzáció, üdvtörténet, korszak, sáfárság, háztartás, rendelkezés, életszabály, ártatlanság, lelkiismeret |
| David Potter: Márk evangéliuma (14) (32p) |
| Igeszakasz: Márk 2:18-22 |
|
Jézusnak van hatalma rá, hogy megváltoztassa a szokásokat, és átformálja az életedet. Az evangélium nem olyasmi, amivel a judaizmus lyukait be lehet foltozni. Az evangélium nem a judaizmus kijavítását szolgálja. Az evangéliun valami teljesen új. |
| Meghallgatás |
| cimkék: böjt, evangélium |
| David Potter: Milyen áldozatokat kell bemutatnia egy keresztyénnek? (33p) |
| Igeszakasz: 1 Péter 2:1-5 |
|
Isten minden keresztyént pappá tett. Nincs két külön osztály: egy spirituális, lelki és egy átlagos, aki csak eljár a gyülekezetbe. Másképpen: nincs
egy papi és egy laikus osztály. Minden keresztyén hívő pap, függetlenül attól, milyen tisztséget visel a gyülekezetben. Mivel papok vagyunk, teszünk olyan dolgokat, amilyenek a papok tesznek: áldozatokat mutattunk be Istennek. Milyen áldozatokat kell bemutatnia egy keresztyénnek? Lelki áldozatokkal kell áldoznunk! (1Pét. 2:5) Az áldozat nem olyasmi, amivel megvásárolunk dolgokat magunknak Istentől! Az áldozattal nem kedvességet vásárolunk Istentől Az áldozat a szereteted kifejezése Isten felé. Egy aktív imádat. 1. "Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket." (Róma 12:1) Az első áldozat, hogy a mi élő testünket (testünket és lelkünket), a teljes személyünket Istennek áldozzuk. 2. "Annak okáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét." (Zsidó 13:15) A dícséret egy áldozat Istennek. Hogyan reagálsz akkor, amikor valami rossz történik az életedben? Tudsz akkor is dícsérettel áldozni? Isten ad próbákat azoknak, akikben megbízik. A próba bizonyítja, hogy Istem megbízik egy gyermekében. 3. "A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten." (Zsidó 13:16) Jó dogokat tenni, különösen más keresztyénekke: áldozat Istennek. A jótékonyság, az adakozás kerül nekünk valamibe. Ezért áldozat. 4. "És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai." (Jel 5:8) "És jöve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, arany tömjénezőt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, amely a királyi szék előtt vala. És felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe." (Jel 8:3-4) Az imádság is egy áldozat. A mi időnket és erőfeszítésünket áldozzuk. 5. "Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok között, munkálkodván az Isten evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Lélek által megszentelt." (Róm 15:16) A pogányok áldozata azt jelenti, hogy megmutatjuk nekik, hogyan lehet üdvösségük. Amikor reagálnak erre, és Jézus Krisztusba helyezik hitüket, akkor ők így lesznek áldozatok. Ha valaki a mi evangelizálásunk által megtér, akkor ő a mi áldozatunk lesz Isten előtt. A keresztyén élet nem egy olcsó élet. Fizetni kell érte, mert az áldozatok lényege, hogy nekünk kerülnek valamibe: időbe, erőfeszítésbe, pénzbe, sőt üldözés elszenvedésébe. De gondold meg: Jézus mennyit fizetett érted? |
| Meghallgatás |
| cimkék: áldozat, istentisztelet |
| « 2015.09.13 | Összes hangfelvétel | 2015.09.23 » |
Ha a hallottak felkeltették az érdeklődésedet, látogass el hozzánk, hívj bennünket,
vagy írj a Vendégkönyvbe
Isten hozott!
Welcome!
