Amikor megszülettem, a családom már pár éve rendszeresen járt vasárnaponként Isten Házába. Úgy nőttem föl, hogy hétköznapinak számított otthon az, ha közösen imádkoztunk, vagy olvastuk a Bibliát. Hamar rájöttem, hogy a Szentírás egyik legfontosabb üzenete az üdvösség. Négy évesen, egy este elgondolkodtam azon, hogy vajon mit jelent ez a szó. A négyéves pedig kihez fordul, ha segítségre van szüksége? Pontosan, a szüleihez. Miután elmagyarázták nekem, elszántam magamat (és ezt kijelenthetem) életem egyik legnagyszerűbb döntésére. Hiszen immáron tudtam és értettem is a szó jelentését - Jézus, Isten Fia, azért jött le erre a világra, hogy meghaljon minden ember minden bűnéért. Azt is megértettem, hogy nem ez a történet vége, hiszen Jézus, a harmadik nap feltámadt. Tudtam, hogy a „minden emberbe” én is beletartozom és tudtam, hogy bűnbocsánatra nekem is szükségem van. Ezt végig gondolva, imádkoztam Istenhez. Arra kértem, hogy bocsássa meg a vétkeimet és fogadjon lelki gyermekévé. Evégett tisztán kivehető, hogy az üdvösségben semmi érthetetlen, semmi misztikus nincs. Ez egy egyszerű üzenet, amit egy kisgyermek is meg tud érteni és képes Isten mellett dönteni - ha akar. Persze felmerülhet a kérdés, hogy vajon ez a döntés valódi volt-e? Tényleg tudtam akkor, gyerekként, hogy mit csinálok? A válasz természetesen az, hogy igen. Ez pedig azért olyan biztos, mert ha fel is merült másban, vagy bennem a kérdés, az életem válaszolt rá: azóta Istennel közös úton járok, ha azonban eltévedem is, mindig visszatérek az Úrhoz, és kijelenthetem, hogy nem tudom és nem is akarom elképzelni az életemet Ő nélküle.
Nem lehet kereszténynek születni, a mennyországot nem lehet kiérdemelni. Most már tudom, de ez nem volt mindig így. Nem különböztem a legtöbb embertől. Tettem a dolgom, próbáltam megfelelni a körülöttem levő világ elvárásainak, sokat tanultam, betartottam a törvényt, és ez inkább több mint kevesebb sikerrel működött is. A kereszténységről nem sokat tudtam. Egy rég letűnt kor maradványának tekintettem, amelynek már nincs értéke, mondanivalója a modern ember számára. Mivel úgy láttam, hogy az önmagukat kereszténynek nevező emberek csak a templomba járásban, és (a számomra egyáltalán nem vonzó) egyházi szabályok betartásában különböznek tőlem, nem vágytam sem a hitük megismerésére, sem a velük való közösségre. Elég jó vagyok én így is, gondoltam. Bár a kereszténység általam ismert formáját akkor elutasítottam, az évek múlásával mégis úgy döntöttem, hogy a nyílt elutasítás helyett inkább egy ismereten és tényeken alapuló vizsgálatot kezdek. A Bibliával való első személyes találkozásom eredménye az lett, hogy néhány fejezet elolvasása után levontam a következtetést, hogy a Biblia ellentmondásos, sok helyen unalmas és érthetetlen, Istene pedig szigorú és nem fukarkodik a büntetéssel azok számára, akik törvényeit megszegik. Jelentkeztem a szakközépiskolai biblia körbe is remélve, hogy ott választ kapok a kérdéseimre, de csalódnom kellett. Úgy látszott, a módszerem kudarcot vallott. Kérdésekkel és előítéletekkel telve kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat. Lefoglalt a tanulás, és úgy tűnt, hogy az igazság megismerése iránti vágyamat lassan elnyomja az új társaság, az új környezet és az ezzel járó örömök- gondok. Ekkor találtam rá az Úrra. Két keresztény fiatal bizonyságtétele döbbentett rá arra, hogy az én legnagyobb problémám nem az előítélet, vagy a tudás és az ismeret hiánya, hanem a bűn. A bűn az, amely elválaszt engem Istentől, ami megakadályoz abban, hogy megismerjem az Ő életemre vonatkozó tervét, és hogy megértsem a Bibliát, ami az Isten kijelentett igazsága az ember számára. Életemben először szembesültem azzal a ténnyel, hogy ha nem foglalkozom a saját bűnösségemmel, akkor az Istentől való végleges elszakadás, a pokol vár rám. Isten azonban ngyen adja az embernek a bűnbocsánatot és az örök életet Jézus Krisztus áldozatán keresztül annak, aki elfogadja azt. Megalázó volt a tudat, hogy Isten szemében nem vagyok elég jó, másrészt megdöbbentett az a szeretet amit Jézus mutatott azzal, hogy hajlandó volt feláldozni a saját életét azért, hogy engem megmentsen a pokoltól. Ez a két érzés, az alázat és az isteni szeretetre való válasz munkálta ki végül bennem azt, hogy megvallva bűneimet az Istennek, átadtam az életemet neki, és kértem Jézust, hogy legyen annak urává. Tudtam, hogy ez a döntésem lezárja majd az életem eddigi szakaszát és valami teljesen más, számomra ismeretlen útra lépek, de bíztam Annak ígéretében, aki az életét adta értem. Az az este 1994. őszén fordulópont volt az életemben. Egy olyan ajtó nyílt meg előttem, amelyen keresztül személyes kapcsolatban lehetek az élő Istennel aki arra tanít, hogy felismerjem a magam és mások igazi szükségeit, bátorít és vigasztal a nehézségek alatt, vezet és kijavít ha letérnék a helyes útról. Istennek igenis van mondanivalója a mai ember számára, de ez csak olyan emberek számára elérhető, akik feladva saját büszkeségüket és útjaikat, alázattal fordulnak a Teremtő felé.
Egy szürke novemberi napon autó balesetet szenvedtem. A sérüléseim súlyisak voltak: a térd törése, a koponyacsont többszörös törése,
koponyaűri sérülés, koponyaalapi törés, légzési elégtelenség. A kiérkező mentősök megállapították, hogy leállt a légzésem, ezért intubáltak, és
háromszor újraélesztettek, majd ezt követően a kórház intenzív osztályára kerültem. Gépi lélegeztetés, gégemetszés, öt nap kómában és mélyaltatásban eltöltött idő után tértem magamhoz. Az agyi sérülések és a tüdő bevérzése miatt, az orvosok nem sok reménnyel bíztatták a hozzátartozóimat. feleségemnek a következőket mondták: Lehet, hogy soha ne térek magamhoz, ha mégis akkor nem fogom megismerni. Újra kell tanulnom beszélni, járni, írni-olvasni. Ha ez nem sikerül, akkor intézeti elhelyezést javasolnak.
A lelkipásztorom viszont mást javasolt. Arra kérte az embereket, a lelkipásztorokat, misszionáriusokat és gyülekezeti tagokat, hogy imádkozzanak értem. Szerte a világban több ezren kezdék meg a munkájukat imádsággal és kérték, hogy Isten adjon nekem felépülést. Ő válaszolt a kérésre és most újra egészségesen és hálás szívvel, feleségemmel és kisfiammal lehetek. elmondhatom, hogy testileg újjászülettem. De nem ez volt az első és legfontosabb újjá születés az életemben.
Római katolikus családban nőttem fel. Szüleim nem gyakorolták a vallásukat, templomba csak nagyobb ünnepekkor, karácsonykor és húsvétkor jártak. Nagymamám hatására elsőáldoztam, bérmálkoztam, sőt az esküvőnket is katolikus szertartás szerint tartottuk.
De nem éreztem, hogy ezek az események közelebb vittek volna Istenhez. Azon kívül volt egy hiányérzet a szívemben! Azt gondoltam, hogy a gyermekem születése ezt meg fogja oldani. Tévedtem! Bár hét év várakozés és számtalan sikertelen orvosi beavatkozás után mégis megszületett Máté fiam, akinek nagyon örültem, de az az érzés továbbra is bennem maradt: valami hiányzik! De mi? Ez járt a fejemben.
A kérdésre hamarosan választ kaptam. A kórházban, ahol a fiam született, megismertünk egy keresztyén anyukát, aki meghívott minket az otthonukba. Ott a beszélgetés során megtudtam, hogy ők hívő keresztyének, akik rendszeresen olvassák a Bibliát, és a szerint élik mindennapjaikat. Vasárnaponként egy keresztyén gyülekezetbe járnak istentiszteletre. Kíváncsi voltam milyen lehet, de csak a harmadik meghívásra mentem el.
Mondhatom nagyon mély benyomást tett rám ez a látogatás. Ami meglepő volt számomra, hogy mindenkinek Biblia volt a kezében, amiből követhette a prédikátor által felovasott igerészt. A prédikáció alatt úgy éreztem, hogy csak hozzám szól az üzenet, és azon tűnődtem, honnan tudhat ez az ember ennyi mindent rólam? Az istentisztelet végén sokan odajöttek hozzám, bemutatkoztak és kérdezték, hogy éreztem magam. Nagyon kedvesek és barátságosak voltak. A lelkipásztor viszont azt kérdezte, szólt-e hozzám a mai üzenet?
Igen, válaszoltam. Szeretnék biztos lenni abban, hogy a halálom után a Mennyországba kerülök. Szeretném megismerni Jézust, aki a prédikáció szerint értem halt meg a kereszten! A feleségem ugyanígy válaszot erre a kérdésre, ezért a lelkipásztor és egy másik idősebb keresztyén elvezetett bennünket egy csendes szobába, ahol megmutatták a Bibliából, hogyan fogadhatom be Isten Fiát a szívembe, amit én 2002.03.02-án megtettem.
Ezt te is megteheted, ha nincs igazi békesség a szívedben, mert még nem rendezted bűneidet Istennel. El kell fogadnod és hinned kell, hogy:
1. MINDANNYIAN VÉTKEZTÜNK
"Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül." (Róma 3:23)2. BŰNENINKÉRT BÜNTETÉS JÁR
"Mert a bűn zsoldja halál ..." (Róma 6:23)3. MIÉNK LEHET A MEGVÁLTÓ
"Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt." (Róm 5:8)4. BŰNBOCSÁNATOT NYERHETÜNK
Aki hisz a Fiúban, örök élete van..." (Ján 3:36)
Én megtaláltam, mi hiányzott az életemből. Isten hiányzott!
Ő megbocsátotta bűneimet, és így most biztos lehetek benne, hogy az örökkévalóságot a Mennyországban tölthetem. E négy nagyszerű felismerés segíthet, hogy te is megtaláld Őt.
Az én szüleim nem keresték Krisztust, a nagyszüleim is csak karácsonykor mentek a katolikus templomba. Keveset halottam Jézusról, de ez alapján nagyon megszerettem Őt. Ahogy felnőttem én kerestem Őt és elmentem mindenhova, ahol halhattam Róla. Beszélgettem Jehova tanúival, voltam a Hit Gyülekezetébe, jártam egy társaságba, ahol nő volt a prédikátor, felkerestem a szövetségi baptistákat is. Bárhol jártam, valami ok miatt mindig tovább kellett állnom. Tudtam, hogy kell keresnem valamit, ami vezethetné az életem. Ezért a keleti vallások felé fordultam. Kerestem a buddhistáknál, a krisnásoknál, foglalkoztam jógával is. Közben a Bibliám az életem minden fontosabb eseményénél velem volt, olvastam, és arra vágytam, hogy megérthessem. Egy alkalommal észrevettem, hogy az otthonunk mellé költözött egy baptista gyülekezet. Tudtam, hogy meg fogom látogatni. Ez 1998-ban történt, amikor a gyerekeinket elvittük a nyáron rendezett Gyermek Biblia Hétre. Attól kezdve járunk a gyülekezetbe. Először gyanakodva hallgattam a prédikációkat. De mikor arról volt szó, hogy ne a szomszédhoz hasonlítsuk magunkat, hanem Jézushoz, rájöttem, milyen vagyok igazából. Aztán megtudtam, hogy Jézus elvárja tőlünk, hogy megtérjünk. Akit szeretünk, annak teljesítjük a kívánságát. Ezért 1999. január 3-án behívtam Jézust a szívembe és átadtam neki magamat. Attól fogva teljessé vált az életem. Megtaláltam azt, amit kerestem. Krisztus velem van és ennél jobb, semmi nem történhet velem. Tiszta szívemből hálás vagyok Neki mindenért, ami velem történik. És Neki adom a dicsőséget is, mert az csakis Őt illeti.
Gyermekként katolikus családban nevelkedtem, de bérmálásom után már nem nagyon jártam templomba. Úgy vélekedtem elég ha a családomért dolgozom, nem korhelykedem, nem teszek törvény ellenes dolgokat, így nem gondoltam, hogy rosszabb lennék valakinél is a barátaim közül.
Édesanyám révén megismertem egy gyülekezetet, ahova Ő a gyermekeimet vasárnaponként elvitte.
Otthon kezdtek keresztyén énekeket énekelni és többször hívtak engem is, hogy menjek velük. Amikor végre rászántam magam és elmentem, nagyon jól éreztem magam, de amikor már többször hallottam az evangéliumot megértettem, hogy bűnös vagyok, és ha nem teszek ezzel valamit, a pokolba jutok. Azt is megértettem, hogy Jézus az én bűneimért is meghalt a kereszten és ha elfogadom az Ő váltságát és bűnbocsánatot kérek tőle elfogadva a szívembe, Ő megbocsát és megmentve lehetek.
Egy alkalommal aztán a prédikáció után a kihívásnál jeleztem, hogy szeretnék megtérni. Oláh Gedeonnal kerestünk egy csendes sarkot a gyermekszobában és megmutatta nekem a Bibliából, hogyan fogadhatja el valaki Jézust a szívébe. Imádkoztunk együtt, elmondtam a bűneimet az Úr Jézusnak, Ő megbocsátotta és a szívembe költözött. Ezután biztos voltam, hogy a mennyországba jutok.
A megtérésem után nagyon megváltozott az életem mert megértettem, hogy nem másokhoz kell hasonlítanom magamat, hanem az Úr Jézus példáját kell követnem ami igen magas mérce. Sok mindent el kellett hagynom a megtérésem előtti szokásaimból és új dolgokat tenni a régiek helyébe. Nehezen mentek a változtatások, de közben megértettem, milyen csodálatos lehetőséget adott az Isten az imádsággal nekünk arra, hogy az Ő erejét kérhessük minden helyzetben a magunk és mások részére. Elmondhatom, az imádságban kértekre már sokszor válaszolt nekem az Úr, erősítve és tanítva engem. A Bibliát kezdtem folyamatosan tanulmányozni mert megértettem, hogy az Isten szava és a mai napokban is minden élethelyzetre van benne útmutatás, jó tanítás, hogy a helyes dolgokat tudjam választani.
Megértettem, a keresztény élet folyamatos növekedés az Úrban és követség, melyben az evangéliummal el kell érni a nem megtért családtagokat, munkatársakat és ismerős vagy ismeretlen embereket azért, hogy ha elfogadják az Úr Jézust a szívükbe és az új megtértekkel többen lehessünk együtt a mennyben.
A vallással soha semmilyen kapcsolatom nem volt, és nem is éreztem, hogy kellene legyen.
Azt hiszem, sokakhoz hasonlóan teljesen átlagos helyzetű ember voltam, mint anyagi, mint képzettségi, mint egészségi
területen. Nem számolhatok be kiugró eredményekről, sem különleges nehézségekről. Az életem is viszonylag simán,
nagyobb buktatók nélkül haladt. Semmi sem kényszerített arra, hogy máshol, mint pl. Istennél keressek megoldásokat az
életem problémáira. Nem voltak ugyanis húsba markoló, nagy nehézségeim.
36 éves koromig nem is volt semmiféle kapcsolatom Istennel. Szüleim megkereszteltek ugyan gyermekkoromban, azonban
nem vallásos meggyőződődésből, hanem mert "ez volt a szokás". Így aztán nem is kerestem Istent. Lényegében azt
gondoltam, hogy talán létezik, talán nem, de biztosat erről úgy sem lehet tudni. Különösebben nem is foglalkoztatott
a kérdés, hasonlóan, mint a legtöbb mai embert. Sőt, a mai tudásalapú világban nem is értettem, hogy józanul
gondolkodva hogyan hihet valaki valamiféle "isteni gondviselésben". Gondolkodásomat pragmatikus dolgok kötötték le,
lelki kérdésekkel nem sokat foglalkoztam.
Mint sokan mások, én is kapcsolatba kerültem a hálózati kereskedelemmel, ismertebb nevén a MLM-el, és közel 15 évig
aktív művelője is voltam. Az anyagi oldal mellett az önfejlesztés terén kínált lehetőségek vonzottak leginkább ebben
az üzletben. Szokásommá vált minden hozzáférhető képzési anyagot megszerezni, tanulmányozni. Egy alkalommal az
Internetről egy különös hangfelvételt töltöttem le, melynek címe az "Eredményes élet alapelvei" volt.
Eddigre már meglehetősen képzettnek gondoltam magam a témában, nem hittem, hogy sok újat tudnak nekem mondani. Mégis, ez az előadás egy eddig számomra ismeretlen, merőben más nézőponttal ismertetett meg. Eddig mindig a különböző elvek, módszerek működésével, hatásával foglalkoztam, eszembe sem jutott, hogy megvizsgáljam, ezek valóban szilárd alapokon nyugszanak-e, magyarul összhangban vannak-e a valósággal.
Magamat logikus gondolkodású embernek tartom, aki az ok-okozat tapasztalati törvényén keresztül szemléli a világot. Ezért volt mellbevágó az információ, amelyet feltártak előttem.
Az előadásban az én intellektuális, logikai észjárásomnak megfelelően bizonyították be, hogy a világ végső oka nem lehet a véletlen folyamatok sorozata, hanem csakis egy személyes, intelligens, végtelen hatalmú lény, akit nevezhetünk akár Istennek is, állhat mögötte. Sőt, bizonyos tapasztalati törvények felhasználásával azt is bebizonyították, hogy a világban létező ezerféle vallás és elképzelés közül kizárólag a Bibliában leírt Isten felel meg a valósággal történő összevetésnek.
Mindez döbbenetes, és egyben elkeserítő is volt számomra.
Döbbenetes azért, mert az érvelésben nem tudtam hibát felfedezni, nagyon úgy tűnt, hogy mindez igaz. Soha nem hittem, hogy Isten létezése józan gondolkodás útján belátható, ezt mindig naiv emberek képzelgésének tartottam.
Elkeserítő pedig azért volt, mert nem akartam keresztény lenni. Taszított, amit eddig az egyházakról, a vallásosságról tudtam.
Ráébresztettek azonban, hogy Isten elfogadásához nem kell vallásosnak lenni, sőt, az egyházak által szorgalmazott vallásos cselekedetekkel nem is lehet Isten közelébe kerülni.
Úgy jártam, mint egy matematikus, aki egy nem várt eredményt kap a felállított egyenletéből. Újra és újra átszámoltam, ellenőriztem mindent, de nem találtam hibát a számításban.
Döntenem kellett: összegyűröm és a szemétkosárba dobom a következtetéseket, majd igyekezve megfeledkezni az egészről élem tovább az életemet a megszokott módon. Vagyis homokba dugom a fejem. Vagy pedig felnőttként viselkedem, és az új felismerésekhez igazítom az életemet.
A döntésemben még néhány más tényező is szerepet játszott.
Ahogy vizsgálódásaimban egyre mélyebbre jutottam, megváltozott a viszonyom a Bibliához.
Korábban sohasem olvastam, nem is tudtam, hogy miről szól, nem érdeklődtem iránta. Ha megkérdeznek, el tudtam volna mondani
a manapság közszájon forgó vélekedéseket vele kapcsolatban, amelyeket a legtöbb ember jól ismer, hiszen a tömegmédia is
ezeket szajkózza. Ha azonban már erre az útra léptem, végig is megyek rajta - gondoltam.
A Bibliáról azt állítják, hogy Isten kijelentett akarata, tehát nem tévedhet. Ha sikerülne hibát találni benne,
megnyugodhatnék, nem kell komolyan venni, ami benne található.
Így aztán megvizsgáltam a Bibliát alaposabban. Amire rá kellett jönnöm, elképesztő volt: LEHETETLEN, hogy Biblia
hamisítvány legyen. A külső és belső bizonyítékok mind azt erősítik meg, hogy az első betűtől az utolsóig igaz.
Ha pedig igaz, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy itt Isten akaratával állunk szemben.
Azt is láttam, hogy sokan próbálkoztak már előttem, és valószínűleg fognak utánam is, hogy megcáfolják a Bibliát.
Érdekes, hogy azok, akik ezt igazán őszintén tették, azok közül a legtöbb végül keresztény lett, mert egyszerűen
felismerték, hogy igaz.
Felismertem, hogy a Biblia a legtökéletesebb "használati útmutató" az ember számára, hiszen egyenesen az alkotótól
származik. Messze felülmúlja az összes korábban megismert üzleti és másmilyen filozófiát, életelvet.
Ezen a ponton még mindig hajlottam rá, hogy visszafordulok, azonban megértettem, hogy Isten nem csak egy szimpla
"tudom, hogy létezel" felismerést vár tőlem, hanem nagyon komoly üzenete is van a számomra, melyet a Bibliában mondott el.
Megértettem, felismertem és beláttam: Isten szerint bűnös vagyok, és bűneim méltó büntetéseként ítélet vár rám, az
örök kárhozat, melyet semmiféle jó cselekedetemmel nem tudok elkerülni.
Azt is megértettem, hogy Isten viszont nem akarja ezt, hanem saját maga fizetett az én bűneimért is, az Ő Fia,
Jézus Krisztus kereszten való áldozata által. Ez volt a legnehezebb: elfogadnom, hogy nekem semmi mást nem kell
tennem, csak hinnem abban, hogy Jézus meghalt az én bűneimért is, és örök életem lehet, már most.
Magam miatt lehet, hogy nem lett volna bátorságom így dönteni, azonban amikor a szeretteimre gondoltam - elsősorban,
mint férj és apa -, akkor nem tudtam arra kényszeríteni magam, hogy hagyjam a pokolba jutni őket.
Mindezek a felismerések és - mondhatom, igen alapos -, megfontolások vezettek oda, hogy átadjam életemet
Jézus Krisztusnak, és kértem Őt, hogy legyen a személyes megváltóm.
Eddig a pontig egymagamban jutottam el, senkivel sem beszéltem róla, még a feleségemmel sem. Isten mindjárt az elején
különös kegyelmet gyakorolt irántam, de egyben próbára is tette a hitemet.
Megtérésem után rövid időn belül szó szerint elvezetett abba a gyülekezetbe, ahol pontosan azt találtam, amit kerestem:
egy a Bibliát pontosan követő konzervatív közösséget, ahol tovább tudtam növekedni a keresztyén életben.
Azonban próbák is következtek. A feleségem ugyanis hallani sem akart az egészről. Volt, amikor kijelentette: válasszak,
vagy ő, vagy Isten.
Nem tehettem mást, mint bízva Istenben kérni Őt, hogy munkáljon a feleségem szívében. Több mint egy év telt el így,
a házasságunk mélypontra jutott. Még most is megborzongok, amikor visszagondolok arra a szinte felfoghatatlan
kegyelemre, amellyel Isten munkált az életünkben. Itt láttam először tisztán és félreérthetetlenül, hogy Isten
valóban betartja, amit ígér, és meghallgatja az imákat, amelyeket az ő nevében kérünk.
Egy évvel ezután a feleségem viselkedésében hirtelen enyhülés következett be, eljött velem a gyülekezetbe, majd nem
sokkal később megtért, vagyis elfogadta ő is Jézus Krisztust Megváltójának. Azok után, amilyen a korábbi hozzáállása
volt, ez egész egyszerűen csoda volt. Nincs rá emberi magyarázat. Fél évvel a teljes elutasítás után már a gyülekezet
egyik motorjává vált, készen a további fejlődésre. Azoknak, akik Őt keresik, az Úr ráadásban valóban megad mindent,
amire szükségük van. Ez egy nagyon bátorító megtapasztalás, különösen azoknak, akiknek jelenleg párkapcsolati
problémáik vannak. Ha azt gondolja valaki, hogy rajta már senki sem segíthet, azoknak üzenem, hogy ami embernek
lehetetlen, az Istennek lehetséges.
Rá kellett tehát döbbennem, hogy az általam korábban hitt New Age módszerek, filozófiák a látszólagos jóságuk és
használhatóságuk ellenére a megtévesztést szolgálják, hogy az emberek elől elfedjék az Igazságot, melyet a Bibliában
jelentett ki számunkra Isten. Ahogy hozzám eljutott Isten megmentő üzenete, most én is igyekszem azt tovább adni.
Különösen az üzleti világban ugyanis nagyon terjednek a különféle keleti kultuszok, és spirituális módszerek,
melyek hatása alatt elvesznek az emberek.
Nem tudom, te hol tartasz az Istenhez vezető úton? Felé haladsz, vagy éppen hátat fordítasz, és eltávolodsz tőle.
Azt tanácsolom, hogy ahogy nekem sikerült végigmennem ezen az úton, próbáld meg te is.
Az örökkévaló sorsod függhet ettől!
Pécs - Rózsadomb
Polgárszőlő utca 1.
Email: info@bibliabaptista.hu
Telefon: