Keresztyén vagy? Ellenőrizd le magad!

Sajnos nem mindenki keresztyén, aki annak tartja magát

"Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába" (Máté 7:21a)

Statisztikai adatok szerint több mint 2 milliárd keresztyén él ma a világon.

Vajon valós ez a szám? Mindenki keresztyén, aki annak vallja magát? Lehet-e valaki a „saját szabályai szerint” keresztyén?
Beléphet-e valaki egy másik ország területére, aki nem hajlandó elfogadni annak törvényeit?
Aligha. Mégis, Isten országába sokan a saját elképzeléseik alapján kívánnak bebocsátást kapni.

A keresztyén megnevezés azt jelenti, hogy Krisztus követője, Krisztusi. Követheti-e valaki Krisztust másképpen, mint ahogy ő maga kéri, hogy kövessük?
Jézus azt mondja: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem” (János 10:27)

Mi alapján számít tehát keresztyénnek valaki?

- Attól, ha megkeresztelték?
- Ha rendszeresen jár templomba, gyülekezetbe?
- Ha életére a vallásos buzgóság és a jó cselekedetek jellemzőek?
- Ha valamely Egyház tagja?
- Ha keresztyén értékrend szerint él?
- Ha megtartja az Isten által rendelt parancsolatokat?
- Ha segít másokon (humanitárius)?

Ezek némelyike valóban jellemezheti a keresztyén embert, ha azonban megvizsgáljuk a Bibliát, akkor azt látjuk, hogy ezektől még senki nem lesz keresztyén.
Találóan megfogalmazva: ha valaki garázsban lakik, attól még nem lesz autó. Ha valaki sokat jár templomba, attól még nem lesz keresztyén. Pusztán attól, hogy hisz Isten létezésében, még úgyszintén nem.

Lehetséges, hogy valaki, aki évek – akár gyermekkora – óta valamely egyház tagja, valójában mégsem keresztyén abban a formában, ahogy Isten ezt a Bibliában elénk tárja? Jézus sok helyütt, például a Hegyi beszédben, vagy Máté 13. részében tanított a Mennyek, vagyis Isten országáról. Ezekből, és az Újszövetség egyéb helyeiből pontosan tudhatjuk, Jézus kit tekint követőjének, tehát keresztyénnek, akik „örökölhetik Isten országát”.

Te, aki ezt az írást olvasod, vajon valóban keresztyén vagy-e?

Gondolkodj el, és válaszolj az alábbi kérdésekre:

• Ha most meghalnál, tudod-e biztosan, hogy hova kerülnél?

A Mennybe-e vagy a pokolba? Esetleg csak a föld alá, a világi felfogás szerint?

Isten a Bibliában világosan és egyértelműen kijelenti, hogy „A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. (János 3:36)

Ha nem tudod erre a kérdésre gondolkodás nélkül a választ, akkor lehet, hogy valójában nem is vagy keresztyén.

Ha olyan gondolataid vannak, hogy „Isten majd eldönti a cselekedeteim alapján” vagy „nem vagyok annyira rossz, hogy Isten a pokolba küldjön” esetleg „megkereszteltek, tehát bizonyára a mennybe jutok” akkor bizony érdemes volna alaposabban utánanézned ennek a kérdésnek.

Az örökkévalóság azért némileg hosszabb ideig fog tartani, mint e földi életed, ezért vélhetően bármi másnál fontosabb bizonyosságot tudni felőle.

Ha keresel egy jó életbiztosítást, íme itt van egy (és még pénzbe sem kerül):
„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?” (János 11:25-26)
Aki csak él és hisz, soha meg nem hal (hanem átmegy az örök életbe). Ebből az is következik, hogy addig van lehetőség ezt a szerződést megkötni, amíg életben vagy. Ha már meghaltál, hiába imádkoznak érted!

• Újonnan születtél már?

Jézus azt mondja János evangéliuma 3:3-ban, hogy „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.„
Isten országa az örök élet szinonimája. Jézus azt ígéri, hogy aki hisz Ő benne, annak örök élete van.
Lehetséges lehet olyan, hogy valaki szereti Jézust, de nem mivel született újonnan, ezért nem jut be a Mennybe, hanem elkárhozik?

Igen, és itt van a lényeg: Jézust nem elég szeretni, ismerni, tisztelni, hanem hinni kell Ő benne.

Mit jelent Jézusban hinni?

Hinni abban, hogy Jézus az Isten Fia, a Megváltó, akinek keresztáldozata és kiontott vére szükséges és elegendő jóvátétel volt az Atya Isten szemében a világ összes bűne – köztük a tiéd – kifizetésére. Hinni és elfogadni „hogy bűneinek bocsánatját veszi az ő neve által mindenki, a ki hiszen ő benne.„ (ApCsel 10:43) és „mindenki, a ki hisz, megigazul.” (ApCsel 13:39)

Krisztus Jézus azért jött tehát e világba, hogy megtartsa a bűnösöket. Jézus nevének lábbal tiprása az, amikor valaki azt gondolja, hogy az Úr áldozata nem volt elég, hanem neki még mellé kell tennie a sajátját. Ez a kegyelem plusz cselekedetek tanítása, ami teljesen ellentétes a Biblia kijelentésével:
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Efezus 2:8-9)

Hogyan lehet újonnan születni? Jézus elmondja, hogy ami testtől született test az, ami Lélektől született lélek az. (Jn. 3.6) Amikor világra jövünk, testben születünk meg.
Ahhoz, hogy Isten országába beléphessünk, szükséges a Szent Lélek által újonnan születnünk. Ez nem cselekedetek – például megkeresztelés, bizonyos egyházi szertartások elvégzése, papi áldás, megfelelő életvitel stb,. -, hanem hit kérdése.

A Biblia világosan mondja, hogy a mi megtartatásunk kizárólag hit által történik, nem a mi cselekedeteinkből kifolyólag. „Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az õ irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által” (Titusz 3:5)

„Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?”- tették fel a kérdést Péternek.
Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg (eredetiben: merítkezzetek be) mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. (ApCsel 2:37-38)

Lehetnek olyan hívők, akik úgy vélik, üdvösségük a különféle, valamely Egyház által bevezetett szertartásoknak való engedelmesség által lehetséges. Például gyónás, böjtölés, Úrvacsora-vétel, megkeresztelés, bemerítés, bizonyos imák x-szeri elmondása stb. - az emberi találékonyság végtelen -, mintha ezek által lehetne kiengesztelni Istent. Azonban azt az egyetlen lépést, amely által valóban üdvösségük lehet: a bűnvallást, és az Úr Jézus Megváltókénti elfogadását - amelyet megtérésnek, újonnan születésnek hívunk -, nem tették meg sohasem.
Ezért sajnos csak névleges, esetleg „keresztlevél” keresztényeknek nevezhetők.
Lelkük még halott abban az értelemben, hogy nincs élő kapcsolata Istennel.
Ezen azonban bármikor lehet változtatni, akár most azonnal is. Ha kész vagy rá, görgess a lap aljára.

• Kit tekintesz közbenjárónak közted és Isten között?

- Szűz Máriát?
- A meghalt „szentek” valamelyikét? (Embereknek - sem egyházaknak – nincs lehetőségük senkit „szentté avatni”, mert ezt egyedül Isten teheti meg, azáltal, hogy megtisztít bennünket bűneink alól a hitünk ajándékaként. A Biblia szerint minden hívő Szent, és nincs olyan, hogy valaki „szentebb” lehetne a másiknál)
- Valamely egyházi személyt? (papot, plébánost, lelkészt?)
- Egy egyházi szervezetet? (Vigyázz, mert lehet, hogy egy szektában vagy!)

A Biblia itt is egyértelmű: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus” (1Timóteus 2:5) „És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” (ApCsel 4:12)

Sajnos az évszázadok során számtalan vallási torzulás alakult ki és rögzült az ún. „történelmi egyházakban”, főleg mert az átlagemberek számára nem állt rendelkezésre a Biblia, hogy összevethették volna vele azokat. Sőt, a Római Egyház kifejezetten megtiltotta, hogy a papságon kívül más is olvashassa azt. (Jó oka volt rá!) Azonban némely újabb kori gyülekezetekben is meglehetősen furcsa tanításokkal lehet találkozni.

Ma azonban már rendelkezésünkre áll Isten teljes Igéje, sőt akár eredeti nyelven, a legkorábbi szövegemlékek alapján is tanulmányozhatjuk azt. (Az ihletettség nem egy bizonyos fordításra, hanem az eredeti iratokban foglaltakra vonatkozik.)

A legfontosabb kérdés összefoglalva tehát ez:

• Megvallottad már bűneidet Istennek, és kérted az Ő megbocsátását Jézus Krisztus helyettesítő áldozatába vetett hit által?

Hiszed-e teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből, hogy Jézus a Krisztus, aki teljesen ember, és teljesen Isten volt egyszerre, eljött a világba, leélt egy bűntelen életet, feláldozta magát sokakért a keresztfán, meghalt és eltemették, feltámadt harmadnapon, felvitetett a Mennybe, most folyamatosan könyörög értünk az Atya előtt, és vissza fog térni, hogy megítélje a világot, és megfizessen mindenkinek a cselekedetei szerint, akik nem hittek az Ő nevében?

Ha még nem tetted meg, akkor ezt, vagy valami ehhez hasonlót kellene mondanod:

Ó, Isten, tudom, hogy bűnös vagyok. (Sorold fel, hogy miben vétkeztél, de nem baj, ha esetleg valami kimarad, a szándék a fontos) Hiszem, hogy Jézus helyettem halt meg a kereszten. Hiszem, hogy az Ő kifolyt vére, halála, eltemetése és feltámadása értem volt. Most elfogadom Őt, mint Megváltómat. Köszönöm bűneim bocsánatát, a megváltás ajándékát és az örök életet, melyet irgalmas kegyelmedből adtál. Ámen!

Hogyan tovább?

• Kezd el olvasni rendszeresen, naponta a Bibliát. A legtöbb üzenet innen érkezik. János evangéliumával javasoljuk kezdeni, akár többször is egymás után. Ha lehetséges, használj Károli fordítást.

• Imádkozz rendszeresen. Ezek ne betanult liturgikus imádságok legyenek, hanem a saját szavaiddal elmondott hálaadások és kérések. Elvégre az ima párbeszéd Istennel. Isten egy élő személy. Ki szereti pedig azt, ha mindig ugyanazt szajkózzák neki?

• Kérd Istent, hogy segítsen rálelni egy olyan gyülekezetre, ahol a hit és a gyakorlat alapja a Biblia. Sajnos nem könnyű ilyet találni, de Isten minden bizonnyal segíteni fog benne. Ami biztosan látható, hogy a Bibliában nem találunk magányos keresztyéneket, akik nem tartoznak semmilyen gyülekezethez sem.

Mi is szeretettel várunk, az elérhetőségeink alapján megtalálhatsz minket.

Ha az olvasottak felkeltették az érdeklődésedet, látogass el hozzánk, hívj bennünket.

Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. (János evangéliuma 17:3)